V�g�l beleegyeztek az osztoz�sba. Megjegyzem, nekem viszonylag kev�s k�telyem volt, de ezt magamnak sem nagyon akartam bevallani, nehogy elkiab�ljam. Megbesz�lt�k, hogy egyik�k sem fog h�tr�nyba ker�lni, ha m�gis �gy �rzi, sz�l. Egyszer�bb is volt �gy, hiszen csak egyvalakivel kellett id�pontot egyeztetni, �s k�nnyebb volt titokban tartani is. Bill �s Tom egy�bk�nt v�gtelen�l t�relmesek voltak, �s nem er�ltettek semmit. Persze a kev�s tal�lkoz�sunk pr�b�ltuk min�l jobban kihaszn�lni. De az�rt rem�ltem, hogy nem csak testileg jelentek nekik valamit, hanem lelkileg is tudok adni. Gyan�tottam, hogy, legal�bbis egyel�re, vannak m�g mellettem l�nyok, akik f�ttyent�sre lefek�dtek vel�k. Ez�rt k�l�n�sen megbecs�ltem, hogy engem nem r�gnak ki. Azt is tudtam azonban, hogy a v�gtelens�gig nem halaszthatom. �gy is egyre tov�bb ment�nk el egy-egy tal�lk�n, �s im�dtam az arcukat f�rk�szni vagy a szem�kbe n�zni, mik�zben �pp el�lveztek a kezem vagy a sz�m munk�ja �ltal. Meg persze �n is egyre jobban k�v�ntam �ket. Csup�n azt nem tudtam elk�pzelni, hogy fogjuk megoldani h�rmasban, hiszen egyik�k m�gis csak az els� lesz… Persze volt egy tippem, s�t, fogadni mertem volna, hogy Tom lesz az. Egy�bk�nt is � volt a kezdem�nyez�bb, aki k�vetelt, de profi „munk�t” v�gzett, �gyhogy �lm�ny maradt minden. Billt ink�bb kellett noszogatni, nyitni fel�, mert mag�t�l nem l�pett. Ha egyszer el�rted, hogy megkapd, akkor viszont annyi szenved�lyt, odaad�st tan�s�tott, hogy minden f�radoz�s megt�r�lt.

A „randijaink” egyre szaporodtak, �s kezdtem �gy �rezni, hogy egyre jobban k�t�dnek hozz�m. Ha valami miatt egy-egy tal�lkoz�t ki kellett hagynom, akkor nem csak �n �reztem rosszul magam, hanem hallatszott a hangjukon, hogy nekik sem esik j�l. Persze nem szeretek csal�d�st okozni, meg hi�nyoztak is az ilyen sz�netekben, �gyhogy pr�b�ltam a programtervez�sben mindig els� helyre tenni �ket. Tudtam, hogy hamarosan t�les�nk az els� alkalmon. Testileg m�r fel voltam r� k�sz�lve, �s az �rz�seimb�l �gy t�nt, lelkileg is el�rkezett az id�.