Rohanok. Az agyamban m�g itt zakatolnak az ord�t�sok, �v�lt�sek, amik el�l csak az el�bb siker�lt elszabadulnom. Futok v�gig az utc�kon – b�r igaz�b�l nem is rendes utc�k ezek. Ilyen kis faluban nincsenek rendes utc�k, ezek ink�bb csak egym�s mell� �ll�tott h�zak, nyaral�k, a legt�bben nem is lakik senki, csak a ny�ri h�tv�g�ken �radnak ide az emberek.

Ki�rek a h�zak k�z�l, �s most m�r mindj�rt el�rem a r�tet. Csak most veszem �szre, hogy mindenem �t�zott. Biztosan esik az es� – igen, t�nyleg �gy zuhog, mintha d�zs�b�l �nten�k. V�gigfolyik rajtam, �rzem a karomon, nyakamon, arcomon. B�r lehet, hogy ebben nem csak az es� hib�s, a k�nnyeim is hasonl�k�ppen patakzanak.

Mi�rt k�sz�t ki mindig ennyire? Mi�rt nem b�rjuk ki egym�ssal – �s mi�rt nem b�rjuk ki egym�s n�lk�l? Valah�nyszor l�tjuk egym�st, a v�g�n ord�tva v�gezz�k. �s ilyenkor mi�rt nem b�rok soha magammal, �s mi�rt kerekednek fel�l az �rzelmeim? Azt kellene l�tnia rajtam, hogy nem �rint meg. Hogy nem �rdekel, miket v�g a fejemhez, mint ahogy �t sem �rdekli, �n ak�rmit ord�tok is fel�. De �pp ez az a pont, ahol kiakadok. Nem b�rom n�zni, hogy hidegen hagyja a v�lem�nyem. Ak�rmi is az. F�j, �s ett�l elvesztem az eszem, �s ez m�g jobban f�j, mert tudom, hogy el�rte a c�lj�t, �s gyeng�nek l�tott. �n is olyan h�lye vagyok, mindig csak ut�lag okos, amikor m�r nem seg�t, �s a kedvem sem lesz jobb t�le…

Megbotlom egy nagyobb f�csom�ban, cs�szik is az es�t�l, elesem. Ez is jellemz�, mindig ilyen szerencs�tlennek kell lennem. Ha m�r elestem, itt maradok, a f�ben �lve. Fel�lr�l meg zuhog r�m az es�. De most j�l esik, �gyis meleg volt, meg f�lledt leveg�. Tulajdonk�ppen lehetett �rezni, hogy zivatar j�n, l�gott a leveg�ben. Pont, mint a csat�roz�sunk. Ez is olyan, amit el�re lehet �rezni. Bel�p�nk egy szob�ba, �s szikr�zik a leveg�. Akkor is ez lenne, ha nem lenne k�zt�nk semmilyen kapcsolat, �gy meg pl�ne. Persze ha valaki nem ismer, betudja a pozit�v �rzelmeknek. Az embereket olyan k�nny� becsapni… Mind elhiszik, amit els� pillanatban l�tnak, �s neh�z meggy�zni �ket az ellenkez�j�r�l. Meg nem is �rdekli �ket. Mi, mint az ide�lis �lomp�r? H�t persze. Am�g nem hagynak egyed�l, addig meglep�en j�l j�tsszuk az ide�lis p�rt. Boldogok vagyunk, sug�rzunk, �sszej�tszunk, adjuk egym�s al� a lovat, mert mi olyat is tudunk. �s egy r�vid id�re tal�n magunkat is becsapjuk, hogy ez kell, ez �gy j�, menni fog ez nek�nk – vagy legal�bbis �n �gy �rzem. Mindig r�besz�lem magam. Azt�n elj�n egy pillanat, amikor ketten maradunk, �s kit�r a vihar. M�r meg se lep, sz�m�tok r�. S�t, szinte hi�nyzik, mikor �pp nincs probl�ma, akkor remegek bel�lr�l.

Az a baj, hogy sz�ks�gem van r�. Mikor nincs a k�zelemben, elveszettnek �rzem magam, egy senkinek. Ha ott van, akkor kiszolg�ltatott vagyok, megal�z �s meggy�t�r, de legal�bb �rzem, hogy �n is �rek valamit, �n is valaki vagyok, mint a t�bbi ember, aki az utc�n szaladg�l. Mikor egyed�l vagyok, �gy �rzem, az emberek elmennek mellettem, an�lk�l, hogy tudom�st venn�nek r�lam. Mikor vele vagyok, az emberek megb�mulnak minket, irigykednek, �s azt gondolj�k, hogy „milyen sz�p p�r”. Mikor vele voltam, az emberek r�m n�znek, megsajn�lnak, �s azt gondolj�k, „szeg�ny l�ny”. de ez sem lenne, ha nem lenne �! Akkor csak az �tlagos senki lenn�k, akit senki nem vesz �szre. Ez�rt vagyok m�g mindig vele, ez�rt van r� sz�ks�gem. Hogy hozz�seg�tsen a valaki-st�tuszhoz.

Itt is van. Gondoltam, hogy ut�nam j�n, csak azt nem tudtam, mikor tal�l meg.

- Nyugi, �desem. Nincs baj. Megb�ntottalak?

Tudom, most minden norm�lis ember felpofozn�. Vagy legal�bb a k�p�be ord�tan�, hogy igen, te �r�lt �llat. De nem �n.

- �, m�r nincs semmi baj. – m�g szipogok – Csak kiborultam. Megesik. Bocs�nat…

K�zenfog, megcs�kol �s elind�t a visszafel� vezet� �ton. Lesz valaha meg�ll�s? Lesz lehet�s�gem kisz�llni ebb�l a k�rhint�b�l, ki tudok t�rni az �rd�gi k�rb�l, ami rep�t lefel�, a pokolba �s m�lyebbre? Nem tudom, de ink�bb nem is gondolkodom rajta. Csak ki�lvezem azt a r�vid kis id�t, amikor nem ord�tozunk. Ilyenkor olyan j� vele…