-��������� Elmagyar�zn�d, hogy mi ez? – a f�n�k�m egy n�pszer� hetilapot l�b�l a szemem el�tt, amiben a fi�k is rendszeresen szerepelnek. Pontosabban nem az eg�sz �js�got, hanem annak az utols� oldal�t, amin a k�vetkez� heti el�zetes �ll.

„Tokio Hotel mell�klet! Megaposzter, interj� a fi�kkal, plusz szuper extra: Tom eltitkolt bar�tn�je kipakol!”

H�t ez�rt rendeltek be ide. Ez�rt b�mul most r�m t�z szem meg a hozz�tartoz� �t ember. Most mind azt hiszik, �n vagyok az a h�lye, aki vissza�lt a bizalmukkal. Persze valahol meg tudom �ket �rteni, mert nem sz�ltam nekik Tom kimaradoz�sair�l, �s ezek szerint Bill sem. M�gis kezd felmenni bennem a pumpa.

-��������� Teh�t �gy gondolj�tok, hogy lenn�k olyan idi�ta, hogy elj�tsszam az egyetlen lehet�s�gem, amivel itt maradhatok, itt lehetek, az �lmomban �lhetek. Olyannak ismertetek meg, aki p�nz�rt mindenre kaphat�? Csal�dtam… Ha pedig erre akartok v�laszt kapni, akkor ink�bb k�rdezz�tek az illet�kest! H�vj�tok fel nyugodtan Tomot, �s tal�n azt is k�z�lj�tek vele, hogy r�gt�n hozza mag�val azt a kis cafk�t is!

L�tom az arcukon, hogy megr�k�ny�dnek, de nem k�rdeznek. A f�n�k�mnek esik le leghamarabb, hogy mi van, �s t�rcs�zza Tom sz�m�t. �n k�zben kimegyek a szob�b�l, azon gondolkodom, itt hagyjam-e az eg�szet �s rohanjak-e haza. V�g�l azonban gy�z a j�zan�sz, illetve ink�bb a k�v�ncsis�gom. �rdekel, ebb�l a helyzetb�l hogyan fogja kimagyar�zni mag�t Tom.

T�z perc m�lva itt is van. K�zben befutott Bill is, nem tudom, mikor, nem voltam ott. A csaj azonban nincs vel�k. Tom falfeh�r, gondolom m�r l�tta az �js�got. Igaz�b�l nem kellene sajn�lnom, de valahogy m�gse k�v�nom neki ezt az eg�szet. Tulajdonk�ppen nem is hallom, ahogy a f�n�k�m ord�t vele. Az �n agyamra azonban s�r� k�d telepedett, �s nem fog fel semmit. Mintha n�m�tva n�zn�m a t�v�t, csak l�tom, a szavak nem jutnak el az agyamig. Bill el�sz�r csak b�mul, azt�n lehajtott fejjel v�r. Ezek szerint � fel is fogja, mir�l van sz�. Most mintha lenyugodtak volna a ked�lyek. Tom az el�bbi feh�rs�gb�l �tment v�r�sbe, l�tom rajta, hogy ideges. Nem b�rom tov�bb n�zni a jelenetet, ink�bb kirohanok a szob�b�l… Tudom, hogy nem kellene ilyen �rz�kenynek lennem, de nem tudok m�s lenni. A k�nnyeimmel k�szk�d�m, nem akarok s�rni, nincs r� semmi okom – ezt magyar�zom magamnak. Mik�zben megyek kifel�, egyszer csak meghallom a nevem, hosszabb id� �ta az els� sz�, amit felfogok. B�r ahogy eln�zem, ezt is csak sok�ra hallottam meg, mert m�r Bill �s Tom is ord�tanak.

-��������� Ne menj el! Besz�lnem kell veled… - most m�r hallok, Tom besz�l hozz�m.

-��������� �s ha �n nem akarok besz�lni? – egyel�re pr�b�lok kem�ny maradni. Tudom, hogy �gysem fog sok�ig siker�lni, de az�rt pr�b�lkozom.

-��������� Gyere, menj�nk ki…

Kimegyek vele. Besz�lnem kell vele, �s ezt �n is tudom, csak f�lek a saj�t reakci�imt�l. Nem tudom �ket kisz�m�tani.

-��������� Bocs, h�lye voltam…

-��������� Ezt ne nekem mondd. Nem az �n p�nzemmel sz�rakozol, �s nem rajtam koppan, hogy az a h�lye kis kurva…

-��������� L�tod, ez�rt akartam bocs�natot k�rni. Az eg�sz elm�lt egy h�t�rt. Ami�rt nem besz�ltem meg veled, �s tulajdonk�ppen senki m�ssal sem…

-��������� �s gondolod, ezzel el van int�zve?� - most m�r nem tudok mit csin�lni, mert b�g�k. Tudom, hogy gy�ny�r� l�tv�ny lehetek, ahogy a k�nnyek elkenik a sminket az arcomon, de nem tudok mit csin�lni. – Tudod, hogy milyen �rz�s, mikor tudod, hogy az �ll�t�lagos pasid, aki �ll�t�lag szeret is, valami idi�ta kiscsajjal m�latja az id�t?� Tudod, milyen �rz�s, mikor j�l kellene �rezned magad, �s nem t�r�dni vele? Mikor nem besz�lhetsz r�la, hogy rosszul esik, pedig ezer k�rd�sed lenne? Mikor marod magad, hogy mi az, amit � jobban tud, mint te, amit � megad, amit te nem… Bocs. – elrohanok. Nincs er�m egy ilyen kit�r�s ut�n a szem�be n�zni.

Rohanok az utc�kon, nemsok�ra el�rem a hotelt. Nem �rdekel, hogy megb�mulnak az emberek, tegy�k csak, ha j�l esik nekik. �s n�zzenek ki jobban ilyen helyzetben… M�rt kellett mindennek kij�nnie bel�lem? Nem lenne szabad hallania, hogy milyen lelki viharokat v�lt ki minden tett�vel. Nem szabadna tudnia, milyen bizonytalan vagyok bel�lr�l. Tomnak csak azt az �nemet kellene ismernie, aki mindenre kaphat�, akinek minden pillanatban ott a megfelel� v�lasz a nyelv�n. Aki kicsattan az �nbizalomt�l �s nem lehet zavarba hozni… Nem hiszem el, hogy �gy kiadtam magam neki. Mi�rt?

K�zben „haza�rtem”. Levetettem magam az �gyra, �s siratom magamat. Kopognak, de nem megyek ki. Engem most mindenki hagyjon b�k�n! Kiny�lik az ajt�m. Valaki bej�n.